Nie je to len o nakupovaní. Trhy sú motorom lokálnej ekonomiky aj miestom stretnutí

trh rybné námestie
Rybné námestie v Bratislave. Ilustrácia: Lívia Suchá

Tržnice a trhoviská, kam chodíme kupovať ovocie a zeleninu, sú miestami stretávania rôznych generácií a sociálnych skupín. Ak sa však nestanú exkluzívnymi obchodmi, ktoré koncept trhu len napodobňujú.

Nákupné centrum s autobusovou stanicou Nivy, ktoré nedávno otvorili v hlavnom meste, prináša okrem obchodov, zelenej strechy a mŕtveho parteru ešte jednu inováciu – tržnicu s lokálnymi potravinami, so skutočnými predajcami, s miestom na konzumáciu a stretnutia. Aj keď stratégiu vloženia trhoviska už aplikovali viaceré obchodné domy, s inkluzívnou, lacnou a rušnou mestskou tržnicou majú spoločný len marketingový názov. Novodobé tržnice v dizajnovej podobe, s anglickým názvom a grafickou identitou sú nedostupné pre menej majetné skupiny obyvateľov, ich dizajn a ponuka vylučuje sociálne slabších, nevytvára sa okolo nich komunita susedov.

trh na zilinskej
Trhovisko na Žilinskej ulici. Foto: Marek Jančúch

Napriek tomu je zaujímavé sledovať, ako sa trhy pod vplyvom súkromného kapitálu do miest v rôznych obmenách a s rôznymi motiváciami vracajú, aj keď sme si pred pár rokmi mysleli, že hypermarkety na kraji mesta s nepretržitým prísunom čerstvých potravín budú mať negatívny vplyv na trhy v centrách. Opak je pravdou. Trhy neporazilo ani online nakupovanie, ani globalizácia – v posledných rokoch sú opäť trendy. A to nielen tie potravinové. Popularite sa tešia blšie, dizajnové, farmárske, remeselné či komunitné trhy, ktoré vídame na uliciach, na námestiach alebo na festivaloch. Milujeme ich atmosféru, zmes farieb, vôní, zvukov, vizuálne detaily aj zdanlivý ľudský chaos.

Čím trhy lákajú svojich návštevníkov a aký je ich význam pre mesto a jeho obyvateľov? Prečo sú trhy, ktoré sú v našom priestore prítomné tisícročia, takým úspešným konceptom? Čo by sme sa z trhov mohli naučiť o inkluzivite verejných priestorov?

Od Marktplatzu po vietnamskú tržnicu

Mestá odjakživa vznikali na miestach, kde prekvitala výmena tovarov a potravín. Trhy boli strediskom obchodu, sociálnych a kultúrnych príležitostí. Ich význam vzrastal po tom, čo sa ľudia začali sťahovať do miest. Mešťania neboli potravinovo sebestační a potraviny museli nakupovať. Okolo pôvodných trhových miest sa vytvorili základné kamene verejných priestorov, námestia. Môžeme vypozorovať, že trhy sa stále zväčša konajú na dobre dostupných a prirodzene navštevovaných verejných priestoroch – centrálnych námestiach, dôležitých dopravných uzloch, na miestach s už existujúcim obchodom, službami a občianskou vybavenosťou alebo príležitostne na nábrežiach, v opustených budovách alebo na bežných uliciach.

hlavné námestie trh
Hlavné námestie. Ilustrácia: Lívia Suchá

• Vnútri stredovekého mesta ohradeného hradbami slúžili ako trhoviská Rybné alebo Hlavné námestie.

Premena trhov v histórii reflektuje spôsob, akým sa menil charakter našej spoločnosti a nakupovania. Dobrým príkladom je súčasné Námestie SNP v Bratislave, ktoré bolo miestom obchodu ešte v stredoveku, keď sa nachádzalo hneď za hradbami starého mesta. Najstaršie pomenovanie, ktoré odkazuje na charakter priestoru, je Chlebový trh. Ďalšie časti námestia sa historicky nazývali aj Obilný, Zelený či Hydinový trh. Po zjednotení priestorov sa priestranstvo stalo hlavným námestím pre trhy a nazývalo sa Marktplatz – Trhové námestie.

snp
Námestie SNP v Bratislave sa v minulosti nazývalo aj Trhové námestie alebo Marktplatz. Ilustrácia: Lívia Suchá

Trhy sa postupne presunuli aj do zastrešených priestorov, tržníc s dispozíciou podobnou bazilikám. Podobná stavba vyrástla na začiatku 20. storočia aj v priestore Námestia SNP, dnešná Stará tržnica. Tržnice oproti hlučným, prašným a otvoreným trhoviskám vynikali predovšetkým lepšou hygienou a komfortom. V budove mali stále predajné miesta obchodníci, ale predávalo sa aj v stánkoch rozmiestnených na námestí pred budovou.

Námestie SNP dobre ukazuje aj ďalší vývoj obchodných prevádzok. Obchodný dom Brouk a Babka z tridsiatych rokov minulého storočia prezentuje moderný, americký prístup k predaju na niekoľkých poschodiach. Povojnový obchodný dom Prior posúva architektonické premýšľanie o obchodnej stavbe ďalej a poskytuje úplne voľnú dispozíciu, kde sa kupujúci môžu voľne prechádzať. Na konci 20. storočia už ponúkali moderné obchodné domy potraviny v každom ročnom období, na jednom mieste a za výhodné ceny. Koncentrácia potravín a iného tovaru na jedno miesto spôsobila postupný zánik malých pouličných obchodov, ponúkajúcich jeden druh sortimentu. So zväčšujúcimi sa obchodnými domami na prahu tisícročia sa vytrácal aj život z ulíc. Aj trhoviská po zmene režimu menili svoju podobu. Okrem potravín sa u nás rozmohla vlna lacných výrobkov z Ázie. Trhoviská sa stali enklávami nových prisťahovalcov – Vietnamcov, Bulharov, Turkov. 

prior trh
Obchodný dom Prior. Ilustrácia: Lívia Suchá

Renesancia trhov

Od trhovísk s falošnými značkovými kabelkami sme sa za posledných pár rokov dostali k dizajnovým a populárnym farmárskym tržniciam, ktoré vznikajú v Bratislave v súčasnosti, k mladým ľuďom, ktorí si fotia zemiaky zašpinené od hliny na miestnom trhovisku, k fotopríbehom s menami trhovníkov z dediny za mestom. Trhová ekonomika síce priniesla nové spôsoby nakupovania, hustú sieť veľkých predajní, do ktorých sme nútení dochádzať autom, no nie každý chce už takto nakupovať. Nová generácia vytvára dopyt po alternatívnych a „skutočných“ produktoch, ktoré v sieti bežných potravín nenájdeme. Za renesanciou trhov možno vidieť aj zlepšovanie príjmov a dopyt po kvalite.

Pult trhu
Ilustrácia: Lívia Suchá

Okrem zabehnutých trhov narážame aj na nové typy trhovísk – dočasné, denné, potravinové či blšie. Podujatie Dobrý trh sa v Bratislave koná už desaťročie. Podobné trhy, ktoré tiež starostlivo vyberajú svojich predajcov, rastú aj v iných mestách na Slovensku. Oproti typickým trhoviskám ponúkajú novodobé trhy výberové produkty aj kultúru, niektoré aj aktívne propagujú susedstvo, kde sa podujatie koná. Trend trhov s presahom môžeme zaznamenať na spomínanom Námestí SNP. V Starej tržnici, ktorá sa tu nachádza, pravidelne stretnete poctivých predajcov, producentov a farmárov. Zároveň je zrevitalizovaná tržnica aj miestom občianskeho života.

Nákup od skutočných farmárov

Tieto nové mestské trhy nastoľujú okrem dobrého nákupu aj iné témy, ktoré sa k trhom viažu, napríklad inkluzivitu, prepájanie rôznych sociálnych skupín, záujem o priestor okolo nás a spoločnosť vo všeobecnosti. Upriamujú pozornosť na to, aké rôzne funkcie plnia trhy v meste v súčasnosti a prečo je dobré bojovať aj za tie, ktoré nevznikli z iniciatívy mladých nadšencov v posledných rokoch. Staré trhoviská a tržnice sú miestami sociálnej interakcie rôznych spoločenských skupín. Predajcovia zvyknú poznať svojich verných zákazníkov po mene, ľudia sa okrem nakupovania aj porozprávajú,  podelia sa o svoje radosti či starosti. Na trhoch dochádza k dôležitej sociálnej interakcii.

zilinska trh
Foto: Marek Jančúch

Trhy majú veľký význam aj pre miestnu ekonomiku, ktorá príjmy ponecháva v území. Ak si kúpim od predajcu čerstvý hrach, ten si za moje peniaze zas kúpi vajcia od svojho suseda a peniaze ostávajú doma. Trhoviská navyše podporujú vznik malých fariem v priľahlých regiónoch, vďaka čomu sa tvoria nové pracovné miesta a rozvíja sa poľnohospodárstvo. 

Na rozdiel od obchodných domov, na trhoviskách nájdeme len limitované množstvo tovaru – len to, čo práve dozrelo alebo sa dalo uskladniť či zakonzervovať. Neponúkajú viac, než dokážu predať. Učia nás teda rešpektovať zákonitosti ročných období a nakupovať environmentálne udržateľným spôsobom.

Foto: Marek Jančúch

Dôležitou funkciou trhov je aj styk s autenticitou. V čase, keď k nám prúdia produkty z celej planéty doslova na zavolanie cez organizovanú logistickú sieť s minimalizovaním nákladov, je až terapeutické stretnúť naozajstného producenta, ktorý vám svoj tovar donesie z vedľajšej dediny. Pre malých farmárov sú trhoviská často jediným miestom, kde môžu ponúknuť svoje produkty zákazníkom. Sociálne siete si potom nadšene plníme fotkami zeleniny s kúskami hliny, užasnutí z reálnosti nášho nákupu. V neposlednom rade sú tržnice jedným zo spôsobov poznávania živej kultúry mesta, ak ste turista.

S architektúrou trhovísk opatrne

Okrem toho, že sú trhoviská základnými atribútmi mestskosti, miestom stretávania a zážitkov, dôležitá je aj ich vizuálna podoba. Tržnice zo začiatku storočia s oceľovými konštrukciami a vysokými stropmi, aké vidíme napríklad v Starej tržnici, v priebehu rokov menili svoj štýl. Stále však išlo o veľké priestory na rušných miestach s dobrou dostupnosťou, čo ukazuje napríklad budova Novej tržnice na Trnavskom mýte od architekta Ivana Matušíka. 

Rajmund-Müller-1
Nová tržnica na Trnavskom mýte. Foto: Rajmund Müller

Na rozdiel od tržníc, trhoviská charakterizuje skôr neformálna architektúra so svojpomocnými stavbami a konštrukciami. Ak by ste napríklad pred pár rokmi vystúpili na železničnej stanici Balti v estónskom Tallinne, na priľahlom pozemku by ste našli kultové neformálne trhovisko, ktoré vzniklo okolo starých priemyselných objektov. Trh s neskutočnou atmosférou a rôznorodými predajnými pultami, výkladmi, unimobunkami a plachtami nad hlavou ponúkal domáce produkty, lacné potraviny, čerstvé pirôžky, lesné kuriatka na váhu, ale aj starožitnosti a oblečenie z druhej ruky. Rozhodnutím mesta sa uskutočnila regenerácia trhoviska, ktorá zahŕňala celkovú rekonštrukciu a moderné architektonické stvárnenie. Projekt síce bol nominovaný na cenu Mies van der Rohe, no opomenul fakt, že po rekonštrukcii sa z trhu prístupného pre všetky skupiny obyvateľov stala nadštandardná tržnica s výberovými produktmi pre iných klientov. Do objektu pribudol supermarket aj priestory pre lokálne dizajnového značky. Babičky s vlastnou zeleninou alebo zaváraninami tu už nenájdete. 

rotterdam
Markthal Rotterdam, MVRDV architecten

Trhoviská prirodzene lákajú architektov k zaujímavým možnostiam spracovania. Niektoré z nedávnych realizácií sa stali už ikonickými, spomeňme napríklad tržnicu v Rotterdame od štúdia MVRDV, tržnicu v Ghente od autorov Marie-José Van Hee, Robbrecht & Daem. Tieto moderné tržnice sú viac verejným priestorom, kde ľudia môžu tráviť čas, gastrozariadeniami, dizajnovými obchodmi a turistickými atrakciami. Aj keď tržnice dovoľujú architektom experimentovať, nemalo by sa však zabúdať na podporu sociálnej interakcie a nízkoprahovosť, ktoré sú pre inkluzívne fungovanie tržníc kľúčové.

City hall
Tržnica v Gente. Foto: Wim Bollein

Vytváranie exkluzívnych priestorov na nákup prvotriednych potravín pre privilegovaných zákazníkov je najväčším rizikom popularity trhovísk v súčasnosti. Príliš čisté prostredie, okúzľujúce architektonické riešenie, spojené s vyššími nákladmi na prenájom pretavených do cien, môžu pri trhoch pôsobiť odrádzajúco najmä pre najslabšie sociálne skupiny. Cenovo nedostupné farmárske produkty a obedové menu pre ľudí z korporátu nie sú služby, ktoré v tržnici vedia oceniť tí najslabší. V nových tržniciach by ste zas ťažko hľadali cenovo dostupné vývarovne, krčmu či sociálnu výdajňu. Plánovaná regenerácia trhoviska na Miletičovej alebo dlhoročný spor o podobu trhu na Žilinskej sa týkajú práve tohto boja za zachovanie autenticity a dostupnosti trhoviska pri snahe o jeho architektonické stvárnenie. Neskĺznuť pri tom do charakteru farmárskych tržníc bude ťažký oriešok.


31. OKTÓBER 2021

Text: Lívia Gažová
Ilustrácie: Lívia Suchá
Fotografie: Wim Bollein, Marek Jančúch, Rajmund Müller a MVRDV Architects

 


 

Ez nem csak a vásárlásról szól. A piacok a helyi gazdaság motorjai és találkozóhelyek is egyben

A vásárcsarnokok és a piacterek, ahol gyümölcsöt és zöldséget vásárolunk, a különböző generációk és társadalmi csoportok találkozóhelyei. Hacsak nem válnak exkluzív üzletekké, amelyek csupán utánozzák a piac fogalmát.

A fővárosban nemrég megnyílt Nivy buszpályaudvarral egybekötött bevásárlóközpont az üzletek, a zöldtető és a holt parter mellett egy másik újdonságot is hoz – egy vásárcsarnokot helyi élelmiszerekkel, igazi árusokkal, egy helyet, ahol lehet enni és találkozni. Bár a piactér beillesztésének stratégiáját már több áruház is alkalmazta, az inkluzív, olcsó és forgalmas városi piactérrel csak a marketing elnevezésük közös. A modern vásárcsarnokok dizájnformájukban, angol nevükkel és grafikai arculatukkal elérhetetlenek a kevésbé tehetős csoportok számára, kialakításuk és kínálatuk kirekeszti a szociálisan hátrányos helyzetűeket, és nem teremtenek körülöttük szomszédsági közösséget.

Mindazonáltal érdekes követni, hogy a magántőke hatására a piacok különböző variációkban és különböző motivációkkal térnek vissza a városokba, még akkor is, ha néhány évvel ezelőtt azt gondoltuk, hogy a város peremén lévő, friss élelmiszerekkel folyamatosan ellátó hipermarketek negatív hatással lesznek a városközpontok piacaira. Éppen ellenkezőleg. Sem az online vásárlás, sem a globalizáció nem győzte le a piacokat – az utóbbi években ismét divatba jöttek. És nem csak az élelmiszert illetően. A bolhapiacok, dizájn-, termelői, kézműves és közösségi piacok népszerűek, amelyekkel az utcákon, tereken vagy fesztiválokon találkozhatunk. Imádjuk a hangulatukat, a színek, illatok, hangok, vizuális részletek és a látszólagos emberi káosz keveredését.

Mi vonzza a látogatókat a piacokra, és mi a jelentőségük a város és a lakosok számára? Miért ilyen sikeres az a piac, amely évezredek óta jelen van az életünkben? Mit tanulhatunk a piacoktól a közterek befogadó jellegéről?

A Marktplatzról a vietnami piacig

A városokat mindig is olyan helyeken alapították, ahol virágzott az árucsere és az élelmiszercsere. A piacok a kereskedelem, a társadalmi és kulturális lehetőségek központjai voltak. Jelentőségük azután nőtt meg, hogy az emberek elkezdtek a városokba költözni. A városlakók nem voltak élelmiszer-önellátóak, és élelmiszert kellett vásárolniuk. Az eredeti piacterek körül alakították ki a közterek, terek alapköveit. Megfigyelhetjük, hogy a piacokat még mindig többnyire jól megközelíthető és természetesen látogatott közterületeken tartják – központi tereken, fontos közlekedési csomópontokon, olyan helyeken, ahol már vannak üzletek, szolgáltatások és kényelmi létesítmények, vagy alkalmanként vízpartokon, elhagyatott épületekben vagy hétköznapi utcákon.

A piacok átalakulása a történelem során tükrözi, hogy miként változott társadalmunk és a vásárlás jellege. Jó példa erre a jelenlegi pozsonyi SZNF tér, amely a középkorban a kereskedelem helyszíne volt, amikor közvetlenül az óváros falain kívül helyezkedett el. A középkori fallal körülvett város belsejében a Hal tér vagy Fő tér piactérként szolgált. A legrégebbi elnevezés, amely a terület jellegére utal, a Kenyér piac. A tér további részeit történelmileg Gabona-, Zöld- vagy Baromfi piacnak nevezték. A helyiségek egyesítése után a terület fő piactérré vált, és Marktplatznak – Piactérnek – nevezték el.

A piacok fokozatosan átköltöztek fedett területekre, a bazilikákhoz hasonló elrendezésű piacterekre. Hasonló épület épült a 20. század elején az SZNF tér területén, a mai Régi Vásárcsarnok területén. A zajos, poros és nyitott piacterekhez képest a vásárcsarnok mindenekelőtt a jobb higiéniával és kényelemmel tűnt ki. Az épületben mindig külön árusítóhelyeik voltak a kereskedőknek, de az épület előtti téren elhelyezett bódékban is árultak.

Az SZNF tér jól mutatja a kereskedelmi létesítmények további fejlődését is. Az 1930-as évekbeli Brouk a Babka áruház több emeleten mutatja be az értékesítés modern, amerikai szemléletét. A háború utáni Prior áruház továbbviszi a kereskedelmi épületekről való építészeti gondolkodást, és teljesen szabad elrendezést biztosít, ahol a vásárlók szabadon sétálhatnak. A 20. század végére a modern áruházak minden évszakban, egy helyen és kedvező áron kínáltak élelmiszereket. Az élelmiszerek és egyéb áruk egy helyre való összpontosítása miatt fokozatosan eltűntek az egyféle választékot kínáló utcai kisboltok. Ahogy az ezredforduló küszöbén az áruházak egyre nagyobbak lettek, az utcákról eltűnt az élet. A rendszerváltás után a piacterek is megváltoztatták megjelenésüket. Az élelmiszerek mellett az Ázsiából származó olcsó termékek hulláma söpört végig hazánkban. A piacterek az új bevándorlók – vietnamiak, bolgárok, törökök – enklávéivá váltak.

A piacok reneszánsza

A hamisított dizájner táskákat kínáló piacoktól az elmúlt években eljutottunk a Pozsonyban mostanában felbukkanó dizájnos és népszerű termelői piacokig, a helyi piacon koszos krumplikat fotózó fiatalokig, a várostól távoleső faluból jövő piaci árusok nevével ellátott fotós történetekig. Bár a piacgazdaság új vásárlási módokat és nagy üzletek sűrű hálózatát hozta, ahová kénytelenek vagyunk autóval eljutni, azonban nem mindenki szeretne már így vásárolni. Az új generáció keresletet támaszt az alternatív és “valódi” termékek iránt, amelyek nem találhatók meg a hagyományos élelmiszerboltokban. A piacok reneszánsza mögött a jövedelmek javulása és a minőség iránti igény látható.

A jól működő piacok mellett új típusú piacokkal is találkozunk – ideiglenes, napi, élelmiszer- vagy bolhapiacokkal. A Jó piac rendezvényt egy évtizede szervezik meg Pozsonyban. A hasonló piacok, amelyek szintén gondosan választják ki kereskedőiket, Szlovákia más városaiban is terjeszkednek. A tipikus piacterekhez képest az új piacok a termékek és a kultúra széles választékát kínálják, sőt egyesek pedig aktívan népszerűsítik az esemény helyszínét. A piacok tendenciája megfigyelhető a fent említett SZNF téren. Az itt található Régi Vásárcsarnokban rendszeresen találkozhatsz becsületes árusokkal, termelőkkel és gazdákkal. Az újjáéledő piac ugyanakkor a polgári élet helyszíne is.

Vásárlás valódi gazdáktól

A jó vásárlás mellett ezek az új városi piacok más, a piacokkal kapcsolatos témákat is felvetnek, mint például a befogadás, a különböző társadalmi csoportok összekapcsolása, a minket körülvevő tér és általában a társadalom iránti érdeklődés. Felhívják a figyelmet arra, hogy a város piacai jelenleg milyen különböző funkciókat töltenek be, és miért jó olyanokért is küzdeni, amelyek az elmúlt években nem a lelkes fiatalok kezdeményezéséből fakadtak. A régi piacok és piacterek a különböző társadalmi csoportok társadalmi interakcióinak helyszínei. Az eladók sokszor név szerint ismerik hűséges vásárlóikat, az emberek a vásárlás mellett beszélgetnek és megosztják egymással örömeiket vagy gondjaikat. A piacokon fontos társadalmi interakciók zajlanak.

A piacok a helyi gazdaság számára is fontosak, mivel a bevételek a területen belül maradnak. Ha friss borsót veszek egy árustól, ő ezután tojást vesz a szomszédjától az én pénzemen, és a pénz otthon marad. Ezenkívül a piacterek ösztönzik a kisgazdaságok létrehozását a szomszédos régiókban, ami új munkahelyeket teremt és fejleszti a mezőgazdaságot.

Az áruházakkal ellentétben a piactereken csak korlátozott mennyiségű áru található – csak az, ami éppen megérett, vagy ami tárolható vagy tartósítható. Nem kínálnak többet, mint amennyit el tudnak adni. Ezért arra tanítanak bennünket, hogy tartsuk tiszteletben az évszakok törvényeit, és környezetvédelmi szempontból fenntartható módon vásároljunk.

A piacok fontos funkciója a hitelességgel való érintkezés is. Egy olyan időszakban, amikor a bolygó minden tájáról szó szerint igény szerint áramlanak hozzánk a termékek egy szervezett logisztikai hálózaton keresztül, minimalizált költségekkel, szinte terápiás dolog találkozni egy valódi termelővel, aki a szomszéd faluból hozza el Neked az áruját. A kistermelők számára gyakran a piacok jelentik az egyetlen helyet, ahol termékeiket a vásárlóknak kínálhatják. Aztán lelkesen töltjük fel közösségi oldalainkra a sáros zöldségekről készült fotóinkat, és ámulunk vásárlásunk valószerűségén. Végül, de nem utolsósorban a piacok az egyik módja annak, hogy turistaként megismerkedj a város élő kultúrájával.

Óvatosan a piacterek architektúrájával

Amellett, hogy a piacterek a városiasság alapvető attribútumai, a találkozók és élményszerzések helyszínei, fontos a vizuális megjelenésük is. A század eleji, acélszerkezetű és magas mennyezetű piacterek mint például a Régi Vásárcsarnok, az évek során megváltoztatták stílusukat. Itt azonban még mindig nagy terekről volt szó, forgalmas, jól megközelíthető helyeken, amint azt például az Ivan Matušík építész által épített Új Vásárcsarnok is mutatja a Nagyszombati vámon (Trnavské mýto).

A vásárcsarnokokkal ellentétben a piactereket meglehetősen informális építészet jellemzi, önálló épületekkel és struktúrákkal. Ha például néhány évvel ezelőtt az észtországi Tallinnban, a Balti pályaudvaron szálltál le a vonatról, a szomszédos telken egy ikonikus informális piacteret találtál, amely régi ipari épületek köré épült. A szürreális hangulatú piac, pultokkal, kirakatokkal, hordozható épületekkel és ponyvák sokaságával, házi készítésű termékeket, olcsó élelmiszereket, friss szamószákat, csirkegombát, valamint régiségeket és használt ruhákat kínált. A piactér megújításáról a város döntött, ami teljes rekonstrukciót és modern építészeti kialakítást jelentett. Bár a projektet Mies van der Rohe díjra jelölték, figyelmen kívül lett hagyva, hogy a rekonstrukció után a lakosság minden csoportja számára elérhető piac színvonalon felüli vásárcsarnok lett, válogatott termékekkel más vásárlók számára. Az ingatlan egy szupermarkettel és egy helyi dizájnmárka számára kialakított helyiséggel bővült. Itt a saját zöldségeiket vagy befőttjeiket áruló nagymamákat már nem láthatod.

A piacterek természetesen ösztönzik az építészeket az érdekes feldolgozási lehetőségekre. A közelmúltban megvalósult projektek közül néhány már ikonikussá vált, ilyen például az MVRDV által tervezett rotterdami vásárcsarnok, a Marie-José Van Hee, Robbrecht & Daem által tervezett genti vásárcsarnok. Ezek a modern vásárcsarnokok inkább olyan nyilvános terek, ahol az emberek időt tölthetnek, étellel és itallal, designer boltokkal és turisztikai látványosságokkal. Ha a vásárcsarnokok lehetővé is teszik az építészek számára a kísérletezést, nem szabadna megfeledkezni a társadalmi interakció támogatásáról és az alacsony küszöbről sem, amelyek kulcsfontosságúak a vásárcsarnokok inkluzív működéséhez.

A piacterek népszerűségét ma leginkább az veszélyezteti, hogy exkluzív tereket hoznak létre a kiváltságos vásárlók számára a prémium élelmiszerek megvásárlására. A túl tiszta környezet, a lenyűgöző építészeti megoldások, a magasabb bérleti díjakkal párosulva és az árakban kifejezve visszatartó erővel hathat a piacokra, különösen a leggyengébb társadalmi csoportok számára. A megfizethetetlen mezőgazdasági termékek és a vállalati emberek ebédmenüi nem olyan szolgáltatások, amelyeket a leggyengébbek a piacon értékelni tudnak. A Miletičova utcai piac tervezett felújítása vagy a Žilinská utcai piac formájával kapcsolatos régóta tartó vita éppen ehhez a piac hitelességének és megközelíthetőségének megőrzéséért folytatott küzdelemhez kapcsolódik, az építészeti megjelenítésre való törekvés során. De, hogy közben ne csússzunk bele a termelői piacok jellegébe, az kemény dió lesz.


 

Preklad: Réka Pólya

 


 

Partneri

                    

Budujeme partnerstvá

 

Európsky fond regionálneho rozvoja

www.skhu.eu
www.rdvegtc-spf.eu

„Obsah tejto stránky nemusí odzrkadľovať oficiálne stanovisko Európskej únie.“