• komunity
• Punkt
• Rozhovor
• verejný priestor

Pandémiu využili na výskum Dobrého trhu. Chcú vedieť, čo dosiahli a či to má stále zmysel

Pavla Lényiová

Dobrý trh začal práve na Panenskej, lebo jeho zakladateľky mali k tejto štvrti osobný vzťah. Žili tam a videli potenciál vo vitálnej komunite, ktorá sa stretávala na susedských grilovačkách, ale aj v rôznorodosti miestnych prevádzok a služieb a multikultúrnosti. Zároveň si však všímali, že s rozmachom nákupných centier sa štvrť gentrifikuje. Dvory sa menili na parkoviská pre firmy, ktoré si vedeli dovoliť čoraz vyššie nájmy. Na rekonštrukciu chátrajúcich pamiatok sa však zdroje nenašli. Na to všetko chceli Dobrým trhom reagovať. „Ľudia vnímali verejný priestor ako niečo, na čo nemajú vplyv. Chceli sme vytiahnuť ten potenciál ľudí a miest na ulicu ako také gesto,“ vysvetľuje Illah van Oijen.

S oboma organizátorkami z OZ Punkt sme sa rozprávali o dlhodobejších projektoch a efektoch, ktoré z jednodňových Dobrých trhov vzišli, o aktuálnom výskume dopadov podujatia a aj o tom, ako ich zasiahla pandémia.

Okrem Panenskej ste časom začali robiť Dobrý trh aj na Jakubovom námestí a v Starej tržnici. Ešte predtým ste sa stali súčasťou občianskej iniciatívy, ktorá obnovila prevádzku tejto historickej budovy v Bratislave. Podieľali ste sa na trhovej zložke projektu. Čo z toho, čo ste sa naučili na Dobrom trhu, ste využili v tržnici? 

Illah: Naučili sme sa, ako funguje administratíva okolo žiadania o predaj na trhovom mieste. Druhá skúsenosť spočívala v tom, že Dobrý trh fungoval ako výberový trh. Stanovili sme si kritériá kvality pre výber trhovníkov, aj v spolupráci so Slow food Pressburg – ako vzdialená je tá produkcia, ekologický aspekt produktov, ako sú nastavené výrobné procesy. To sa celé posunulo do tržnice. Tretia vec bola chápanie funkcie trhu v spoločnosti. Lebo samozrejme všetci si predstavili, že tam bude trh už každý deň. My sme tam priniesli to, že skúsime urobiť najprv príležitostné trhy raz do mesiaca. Odskúšame si priestor, aký je dopyt a koľko je na Slovensku producentov, ktorí chcú prísť. Po roku alebo dvoch sme prešli na týždňové trhy každú sobotu. A to kvôli tomu, aby sa tam nachádzali producenti, ktorí cez týždeň musia pracovať na farme a cez víkend prídu do mesta.

Výzvou bolo aj to, ako zachovať to, že tá tržnica je stále využitá ako verejný priestor. Východiská Dobrého trhu sú, že všetci sú vítaní, nie je to exkluzívne podujatie. A to sa dodržalo aj v tržnici.

Nie je ale skôr miestom pre tých, čo si môžu dovoliť priplatiť za udržateľnosť? Neodrádza to niektoré sociálne skupiny ľudí až tak, že sa neprídu ani len pozrieť dnu?  

Illah: Stará tržnica sa postavila za ľudí, ktorí poctivo produkujú potraviny a iné výrobky a ktorí majú znevýhodnenú pozíciu v spoločnosti. Tá inkluzivita je v tom, že majú za sebou subjekt, ktorý im pomáha právne, komunikačne a robí im inkubátor. Tržnica sa postavila aj za komunitnú kuchyňu, integračný projekt jednej neziskovky. Afgánec Azim Farhádí sa roky snažil mať multikultúrnu kuchyňu s prisťahovalcami. Našiel si pevný priestor v Starej tržnici, vie dať prácu ľuďom z rôznych kultúr. Viem, že veľa ľudí sa tam chodí najesť len za dobrovoľný príspevok. 

Rozbehli sme tam reuse centrum, kde ľudia mohli darovať svoje staré veci a potom sa to za dobrovoľný príspevok predávalo. Fungovalo asi tri roky.

Skúsenosti s participatívnym plánovaním Dobrého trhu a dobrá znalosť miestnej komunity vyústili do projektu, ktorý je jedným z jeho dlhodobejších efektov. Mestská časť Staré Mesto vás vybrala, aby ste manažovali participatívny proces, ktorý bol podkladom pre manuál verejných priestorov pre Panenskú ulicu a okolie. Ten určuje zásady výstavby vo štvrti. Pôvodne samospráva pripravila projekt bez zapojenia miestnych. Až po kritike prebehla participácia, vznikol manuál a na ich základe nový projekt. V čom je iný oproti tomu prvému?

Barbara: Idea pôvodného projektu vychádzala z predpokladu, že najdôležitejšiou želanou zmenou sú opravené chodníky typizovanou dlažbou, nové cesty a výsadba stromov pozdĺž ulice. Projekt bol robený od stola, neodrážal skutočné potreby obyvateľov a užívateľov štvrte. Boli tam na prvý pohľad chybne umiestnené stromy alebo iné bariéry, ktoré nekorešpondovali so živým parterom na Panenskej. Vďaka participácii sa tam dostalo viacero úrovní. Revitalizovať Panenskú znamená myslieť aj na celé okolie, celá štvrť je jeden ekosystém. Do neho patrí aj životný štýl, ľudia si pýtali aj ukľudniť dopravu a pridať pobytové prvky, vyzdvihovali autentickosť štvrte. A keď sa chceme adaptovať na zmenu klímy, poďme sa pozrieť na rôzne nástroje. Jedným z nich je aj redukcia parkovania, priepustné povrchy. Vytipovali sa lokality, kde je dobré stromy posadiť, kde to nekoliduje s historickou typológiou ulice. Ukázalo sa množstvo doslova pod povrchom skrytých problémov, ako napríklad zastaralá kanalizácia a ďalšie siete. Problémy, ktoré dlhodobo trápia lokalitu. Aj vďaka tejto participácii sa nebudú riešiť len povrchy.

Ďalší dlhodobejší efekt Dobrého trhu sa týka snahy redukovať odpad z podujatia. O to ste sa snažili od roku 2017 v spolupráci s Inštitútom cirkulárnej ekonomiky. Jednorazový plastový riad a príbor nahradili kompostovateľné alternatívy, zriadili ste recyklačné stanice s košmi, pri ktorých stáli dobrovoľníci a usmerňovali ľudí, ako smeti triediť. Neskôr ste zaviedli zálohované poháre. Know how ste potom odovzdávali na workshopoch ďalším organizátorom. Vyškolili ste takto 75 subjektov na Slovensku a 13 v Maďarsku. Opatreniami ste predbehli o pár rokov legislatívu. Čo vás motivovalo k zavádzaniu zero waste princípov v čase, keď vám to zákon neprikazoval?

Illah: Začalo nám veľmi prekážať to, že robíme festival, kde človek produkuje viac a horší typ odpadu, ako by tvoril doma. A po trhu nám rástol počet smetných nádob, neporiadok na ulici. V roku 2016 sme skúsili zaviesť koše na triedenie, ale boli sme frustrovaní, lebo odpad v každom koši vyzeral rovnako. Prišli sme na to, že na Stanici Žilina-Záriečie to riešia zaujímavo. Tam sme sa naučili, že je kľúčové, aby zber bol kontrolovaný a najefektívnejšie je, keď niekto stojí pri košoch. My sme si to osvojili, ale ponúkame aj ďalšie nástroje na edukáciu.

Tento rok prebieha výskum dopadov Dobrého trhu. Prečo ste do toho šli?   

Barbara: Dlhodobo sa nad tým zamýšľame, čo Dobrý trh prináša z hľadiska rozvoja ekonomiky, sociálnych väzieb a kultúry. Sú to hodnoty, ktoré sme sa rozhodli podporovať, ale argumenty pre naše fungovanie sme vždy mali pocitové. Nemali sme merateľné výsledky. Vieme zákulisné informácie, že majiteľ jednej kaviarne je nadšený po každom Dobrom trhu, zvýšia sa mu príjmy a dokáže z toho fungovať niekoľko mesiacov. Kníhkupectvo vie zaplatiť nájom na dva mesiace. Ale nás zaujímalo, aký to má dlhodobý efekt na rozvoj tej komunity. 

Illah: Meranie dopadu podujatí vo verejnom priestore je na Slovensku nerozvinutá výskumná oblasť. Chceli sme priniesť nástroje, ktoré vyvíjal náš partner KÉK (Maďarské centrum pre súčasnú architektúru) spolu s výskumníčkou Terezou Ráabovou z Brna. Chceme vedieť, či sme dosiahli to, čo sme chceli dosiahnuť, a do akej miery. A chceme priniesť túto expertízu na Slovensko, aby to mohli aplikovať aj ostatní.

Čo gentrifikácia ako možný následok Dobrého trhu. Pôvodne podujatie vzniklo aj ako reakcia na gentrifikáciu štvrte. Neprispieva však aj Dobrý trh k zvýšeniu cien tým, že robí reklamu štvrti a jej komunite?   

Barbara: Tú otázku si kladieme aj my, ale ja si stále myslím, že problém gentrifikácie centra mesta je predovšetkým spôsobený vznikom nákupných centier v jeho úplnej blízkosti. To spôsobuje, že človek tu nenájde bežné služby od obuvníka, cez obyčajné domáce potreby alebo obchod, kde kúpite normálne pyžamo pre dôchodcu. Tento problém je však komplexnejší. Jednak súvisí s neregulovanou výstavbou, ale aj s neexistenciou bytovej politiky. Na západe sa stretávame s premyslenou urbanizáciou, ktorá reguluje aj to, koľko nákupných centier môže vzniknúť v blízkosti jednej štvrte. Tu v Bratislave sme na to ešte neprišli, práve sa otvorilo ďalšie veľké centrum Nové Nivy, piaty shoping v tesnej blízkosti starého mesta. Zároveň je tu problém s enormnými cenami realít. Avšak kvalita životného prostredia je niečo, čo sa v Bratislave kultivuje len pomaly, je to pridaná hodnota, ktorú zatiaľ developeri nevnímali a samospráva zanedbávala.

Vrátila by som sa ale ešte späť k Dobrému trhu ako možnému faktoru gentrifikácie. 

Barbara: Snažíme sa zvyšovať kvalitu verejného priestoru, podporovať lokálne služby a prevádzky. Tým pádom aj rastie hodnota tejto lokality.  Spomínam si na inzerát bytu na predaj na Mickiewičovej ulici, kde sú hlavne byty prenajímané cez AirBnB kvôli vysokej tranzitnej doprave. Po tom, ako sme tam zrealizovali pilotnú uzávierku ulice a Dobrý trh, v inzeráte to identifikovali ako pozitívny prvok v tesnej blízkosti bytu. Kvalita nášho mestského prostredia je často krát tak nízka, že aj malé zlepšenie v podobe jednodňovej intervencie môže predstavovať veľký posun. Všeobecne platí, že silné komunity, ktoré sa zapájajú do plánovacích a rozhodovacích procesov, môžu aj ovplyvniť rozvoj svojej štvrte. Pri Dobrom trhu sme sa sústredili na budovanie komunity. Trhom nechceme konkurovať existujúcej infraštruktúre obchodov, naopak ich chceme podporovať. Zviditeľňujeme ich, sú to naši miestni hrdinovia.

Počas pandémie ste vymysleli rôzne alternatívne formy trhu, podľa toho, čo vám dovolila aktuálna epidemiologická situácia. Kombinovali ste napríklad offline a online aktivity. Na desiate výročie vzniku Dobrého trhu sa septembrový Dobrý trh na Panenskej ale nekonal, hoci opatrenia prísne neboli. Ako to prežívate?

Barbara: Poznačila nás trauma z minulého roku. Chystali sme všetko na 15. septembra 2020. Deň pred akciou boli tak zminimalizované možnosti návštevníkov, že sme museli všetko zrušiť. Štvormesačná práca, desiatky ľudí v organizačnom tíme, tovar, ktorý sme museli potom svojpomocne pomáhať dopredávať… preto sme si povedali, že nepôjdeme tento rok do takýchto veľkých podujatí.  

Illah: Samozrejme toto je obdobie, kedy si kladieme otázky, prečo to robíme, či to má stále význam. Aj preto robíme to meranie dopadu. 

Ako vidíte budúcnosť Dobrého trhu – vráti sa v podobe, akú sme poznali pred pandémiou? 

Illah: Kladieme si otázku, čomu sa chceme venovať a čo je naša pridaná hodnota. Táto kríza nám ukázala skôr to, že sme doma na Panenskej a že sa chceme sústrediť na placemaking a komunitný rozvoj. V decembri plánujeme výstavu na Panenskej ulici o Dobrom trhu.

A pandémiát arra használták fel, hogy a Jó piac hatásait kutassák. Tudni akarják, hogy mit értek el, és hogy van-e még értelme.

A Jó piac épp azért indult a Panenská utcában, mert az alapítóknak személyes kapcsolatuk volt ezzel a negyeddel. Ott éltek, és látták a potenciált az életerős közösségben, amely a környékbeli grillpartik alkalmával jött össze, de a helyi üzemek és szolgáltatások sokszínűségében és a multikulturalizmusban is. Ugyanakkor azonban észrevették, hogy a bevásárlóközpontok térnyerésével a negyed dzsentrifikálódik. Az udvarok parkolókká alakultak át olyan vállalatok számára, amelyek egyre magasabb bérleti díjakat engedhettek meg maguknak. A leromlott állapotú műemlékek rekonstrukciójára azonban nem találtak forrásokat. Mindezekre a Jó piaccal akartak reagálni. „Az emberek úgy tekintettek a közterületre, mint amire nincs befolyásuk. Gesztusként szerettük volna az utcára vinni az emberekben és helyekben rejlő potenciált,” magyarázza Illah van Oijen.

A Punkt PT-ban tevénykedő két szervezővel beszélgettünk az egynapos Jó piacok hosszabb távú projektjeiről és hatásairól, az esemény hatásával kapcsolatos jelenlegi kutatásokról, valamint arról, hogyan érintette őket a pandémia.

A Panenská utcán kívül idővel a Jó piacot a Jakab városbíró-téren és a Régi Vásárcsarnokban is elkezdtétek megszervezni. Még előtte részese lettetek egy civil kezdeményezésnek, amely helyreállította ennek a pozsonyi történelmi épületnek a működését. Részt vettetek a projekt piaci elemében. A Jó piacon tanultakból mit használtatok fel a vásárcsarnokban?

Illah: Megtanultuk, hogyan működik az adminisztráció a piacon történő eladási kérelem körül. A második tapasztalat abban rejlett, hogy a Jó piac választási piacként működött. A Slow Food Pressburggal együttműködve a piaci árusok kiválasztásához minőségi kritériumokat határoztunk meg – mennyire távoli az a termelés, a termékek ökológiai szempontjai, hogyan vannak beállítva a termelési folyamatok. Ez mind a piactérre került. A harmadik dolog a piac társadalmi funkciójának megértése volt. Mert persze mindenki úgy képzelte, hogy most már minden nap lesz ott piac. Úgy döntöttünk, hogy eleinte havonta egyszer próbálunk majd alkalmi piacokat szervezni. Tesztelni fogjuk a teret, hogy mekkora az igény, és hány szlovákiai termelő akar eljönni. Egy-két év után áttértünk a heti egyszer, szombatonként megrendezett piacra. Ennek oka pedig, hogy vannak termelők, akiknek hétközben a gazdaságban kell dolgozniuk, hétvégén pedig be kell jönniük a városba.

A Jó piac részvételen alapuló tervezésével kapcsolatos tapasztalatok és a helyi közösség jó ismerete olyan projektet eredményezett, amely az egyik hosszú távú hatása. Az Óváros benneteket választott ki annak a részvételi folyamatnak az irányítására, amely a Panenská utca és környéke közterületeinek kézikönyvének alapjául szolgált. Ez határozza meg a negyed fejlesztési elveit. Eredetileg az önkormányzat a helyiek bevonása nélkül készítette elő a projektet. Csak a kritika után került sor a részvételre, elkészült a kézikönyv, és ez alapján az új projekt. Miben különbözik az elsőtől?

Barbara: Az eredeti projektötlet azon a feltételezésen alapult, hogy a legfontosabb kívánt változás a szabványos burkolattal ellátott járdák javítása, az új utak és faültetés az utca mentén. A projekt az asztaltól készült, nem tükrözte a környék lakóinak és használóinak valós igényeit. Első pillantásra voltak ott rosszul elhelyezett fák vagy más akadályok, amelyek nem voltak összhangban a Panenská élő parterével. A részvételnek köszönhetően több szint is eljutott oda. A Panenská újjáélesztése azt jelenti, hogy az egész környékre kell gondolni, az egész negyed egy ökoszisztéma. Beletartozik az életstílus is, az emberek kérték a forgalom csökkenését és lakótelepi elemek kiegészítését, kiemelték a környék autentikusságát. Ha pedig alkalmazkodni akarunk a klímaváltozáshoz, nézzünk meg a különböző eszközöket. Az egyik ilyen a parkolás csökkentése, áteresztő felületek. Meghatározták azokat a helyeket, ahol a fák ültetése nem ütközik az utca történelmi tipológiájával. Számos, szó szerint a felszín alatt rejtőző probléma mutatkozott meg, mint például az elavult csatornák és egyéb hálózatok. Olyan problémák, amelyek régóta gyötrik a környéket.

2017 óta a Körforgásos Gazdaság Intézetével (INCIEN) együttműködve azon dolgoztok, hogy csökkentsétek a Jó Piacon keletkező hulladék mennyiségét. Az eldobható műanyag edényeket és evőeszközöket komposztálható alternatívákra cseréltétek, újrahasznosító állomásokat állítottatok fel kukákkal, ahol önkéntesek álltak készenlétben és mutatták meg az embereknek, hogyan válogassák szét a szemetet. Később bevezettétek az környezetbarát poharakat. Ezután a workshopokon további szervezőknek adtátok át a know-how-t. Szlovákiában 75, Magyarországon pedig 13 alanyt képeztetek ki. Az intézkedésekkel évekkel megelőztétek a jogszabályt. Mi motivált benneteket a zero waste elvek bevezetésére abban az időben, amikor a törvény ezt nem írta elő?

Illah: Nagyon kezdett zavarni bennünket, hogy egy olyan fesztivált csinálunk, ahol az ember több és rosszabb fajta hulladékot termel, mint otthon. A piac után pedig nőtt a szemetesek száma, a rendetlenség az utcán. 2016-ban megpróbáltuk bevezetni a szelektív szemetes kosarakat, de frusztráltak voltunk, mert a hulladék minden egyes kukában ugyanúgy nézett ki. Rájöttünk, hogy a Žilina-Záriečie állomáson erre érdekes megoldást találtak. Ott megtanultuk, hogy kulcsfontosságú a gyűjtés ellenőrzése, és akkor a leghatékonyabb, ha valaki a szemetesek mellett áll. Mi ezt elsajátítottuk, de más oktatási eszközöket is kínálunk.

A Jó piac hatásainak vizsgálata zajlik idén. Miért döntöttetek úgy, hogy ebbe belevágtok?

Barbara: Régóta gondolkodunk azon, hogy a Jó piac mit hoz a gazdasági fejlődés, a társadalmi kapcsolatok és a kultúra szempontjából. Ezek olyan értékek, amelyeket úgy döntöttünk, hogy támogatni fogunk, de a működésünk mellett szóló érvek mindig is érzelmeken alapultak. Nem voltak mérhető eredményeink. A kulisszák mögötti információkból tudjuk, hogy az egyik kávézótulajdonos minden egyes Jó piac után lelkesedik, a bevétele megnő, és több hónapig képes ebből gazdálkodni. A könyvesbolt két hónapig tudja fizetni a bérleti díjat. De mi arra voltun kíváncsiak, hogy milyen hosszú távú hatása van a közösség fejlődésére.

Illah: A közterületi rendezvények hatásának mérése Szlovákiában fejletlen kutatási terület. Partnerünk, a KÉK (Kortárs Építészeti Központ) által kifejlesztett eszközöket szerettük volna megjeleníteni, Tereza Ráabová brünni kutatóval együtt. Tudni akarjuk, hogy elértük-e, amit el akartunk érni, és milyen mértékben. Valamint ezt a szakértelmet szeretnénk elhozni Szlovákiába, hogy mások is alkalmazhassák.

A pandémia idején a piac különböző alternatív formáit gondoltátok ki, aszerint, hogy az aktuális járványügyi helyzet mit tett lehetővé. Például kombináltátok az offline és online tevékenységeket. De a Jó piac tizedik évfordulóján, szeptemberben a Panenská utcai Jó piac nem került megrendezésre, annak ellenére, hogy az intézkedések nem voltak szigorúak. Hogyan élitek ezt meg?

Barbara: A tavalyi év traumája megpecsételt bennünket. Mindent 2020. szeptember 15-re terveztünk. Az esemény előtti napon a látogatói lehetőségek annyira lecsökkentek, hogy mindent le kellett mondanunk. Négy hónapnyi munka, több tucat ember a szervezőcsapatban, áruk, amelyeket utána segítenünk kellett eladni… ezért mondtuk, hogy idén nem megyünk bele ilyen nagy rendezvényekbe.

Illah: Természetesen ez egy olyan időszak, amikor megkérdezzük magunktól, hogy miért csináljuk ezt, van-e még értelme. Ezért is végezzük ezt a hatásmérést.

Hogyan látjátok a Jó piac jövőjét – visszatér-e a világjárvány előtti formájában?

Illah: Feltesszük magunknak a kérdést, hogy mit akarunk csinálni, és mi a hozzáadott értékünk. Ez a válság megmutatta nekünk, hogy otthon vagyunk a Panenskán, és hogy a placemaking-re és a közösségfejlesztésre akarunk összpontosítani. Reméljük, hogy decemberben a Jó piac új fortmátuma fog megvalósulni a Panenskán. Ez inkább egy fesztivál lesz, site specific színházi előadásokkal és kisebb piacokkal az udvarokban, nem pedig az utcán.