• Meranie dopadu
• Rozhovor
• verejný priestor

Meria dopad kultúrnych podujatí: občiansky angažované festivaly sú trendom

Zvláštne, že nehovoríš o zmene politickej paradigmy alebo spoločenskej diskusie.

Toto sú práve dopady, ktoré nevieme výskumne úplne zachytiť, pretože sú veľmi abstraktné. Kultúrne podujatia môžu byť jedným z článkov, ktoré vedú k systémovej zmene, ale nevieme povedať, že konkrétne podujatie bolo hlavným činiteľom zmeny spoločenského nastavenia napríklad v oblasti vnímania menšín. Nevieme povedať, že tento konkrétny festival, trh, toto podujatie je hlavným činiteľom, ktorý prispel k systémovej zmene. Čo ale napríklad zdokumentovať vieme, je to, ak sa organizátori podujatia priamo zapájajú do zmeny politík. Pokiaľ sa chceme baviť o širšej kultúrnej zmene, tam sa dostaneme na klzkú plochu, ktorú je výskumne ťažké uchopiť.

Aké sú motivácie organizátorov, že si vôbec vybrali médium festivalu? Čo je to za trend, že festival nie je len o hudbe, jedle, zábave, ale má aj presah do takých ťažkých tém?

Festivaly nikdy neboli iba o konzumácii jedla a o zábave. Tradičné festivaly, ktoré spájali príslušníkov rôznych kmeňov, stredoveké slávnosti, ktoré boli organizované pri príležitosti vojenských víťazstiev alebo súčasné, kvázi postmoderné, festivaly majú vždy potenciál budovať komunitu a posilňovať významy, ktoré sú pre komunitu dôležité. Na druhej strane, ich funkciou je tiež narúšať každodennú realitu. Raz do roka, počas festivalu, dochádza k všeobecnému spoločenskému uvoľneniu. Každý festival má preto politický potenciál, ktorý spočíva v posilňovaní niektorých zdieľaných významov a v narúšaní iných. Zaujímavé na tom je, že v minulosti neboli tieto dve funkcie festivalov artikulované, no v súčasnosti ich organizátori začali programovo využívať. Festivaly sú pre ľudí príťažlivé, viditeľné v mestskom priestore a priťahujú pozornosť médií, mestských predstaviteľov. Toto všetko umožňuje organizátorom festivalov ich strategicky využívať pri presadzovaní svojich cieľov.

Takže je to príťažlivejší spôsob na komunikovanie vlastných cieľov ako petícia alebo tlačová správa.

Ľudí pritiahneme k téme aj tým, že budú mať príjemný zážitok. Komunikácia o cieľoch je potom neformálna a podprahová. Na festivale tiež vieme návštevníkom ponúknuť určitú skúsenosť. Napríklad organizátori festivalov, ktoré sa venujú téme spoločenskej rôznorodosti, o tejto téme nemusia rozprávať, ale dajú možnosť návštevníkom rôznorodosť zažiť. A to je niečo, čo funguje. Je to iný komunikačný kanál ako demonštrácia alebo petícia. Využívanie kultúrnych podujatí na komunikovanie tém občianskej spoločnosti je celosvetový fenomén, ktorý zároveň nie je veľmi preskúmaný, lebo je to skôr otázka poslednej dekády. Počet festivalov vzrástol, a to nielen hudobných, ale aj tých, ktoré ja nazývam občiansky angažované.

Ako sa v tomto kontexte pozeráš na Dobrý trh, ktorého dopady si skúmala?

Dobrý trh je pre mňa zaujímavé podujatie vďaka tomu, že je multižánrové. Organizátori spolupracujú s obrovským množstvom aktérov z rôznych sociálnych pozícií. Trhová funkcia Dobrého trhu v zmysle predaja výrobkov je iba jedným dielikom aktivít, ktoré sa na ňom odohrávajú. Veľký priestor dostávajú umelci alebo zástupcovia neziskových organizácií či inštitúcií, ktorí prezentujú svoje aktivity. Zo strany organizátorov dochádza k otváraniu prehliadaných spoločenských tém, napríklad vo vzťahu k udržateľnému urbanizmu, lokálnej ekonomike a zodpovednému nakladaniu s odpadom. Táto súhra rôznych línií robí Dobrý trh zaujímavým podujatím a zároveň veľmi komplexným na výskum jeho dopadov.

Vníma túto mnohovrstevnatosť aj verejnosť, ktorá na Dobrý trh ide v jeden deň v roku nakúpiť?

Toto bola jedna z otázok, ktorú sme si kládli spolu s naším výskumným tímom. V úvode rozhovorov s návštevníkmi a ostatnými aktérmi zapojenými do Dobrého trhu sme sa pýtali, aké charakteristiky a hodnoty Dobrého trhu vnímajú. A naozaj sa ukázalo, že východiská, ku ktorým sa organizátori Dobrého trhu prikláňajú, hlavne podpora komunít, lokálnej ekonomiky a šírenie osvety o zodpovednom nakladaní s odpadom, si ľudia s podujatím sami asociovali.

Pomenovala si rôzne vlastnosti, ktoré sa pri kultúrnych podujatiach dajú merať. Pri výskume dopadov Dobrého trhu ste si zvolili metódu hĺbkových rozhovorov. Akými inými metódami by mohli iné podujatia zmerať svoj dopad? Nad čím si uvažovala, keď si stavala metodológiu výskumu?

Meranie dopadu verejných podujatí by sme mohli označiť za dynamicky sa rozvíjajúce pole, ktoré veľakrát spadá do sféry čísel. Môj príspevok spočíva v tom, že sa do neho snažím vniesť niečo z kvalitatívnej metodológie a kultúrnej sociológie, lebo mám pocit, že tvorba významov je často prehliadaný aspekt evaluácie verejných podujatí. Podujatia, ktoré sa snažia o nejakú formu spoločenskej zmeny, nie je možné komplexne zhodnotiť, keď budeme prihliadať iba na čísla. Ja sa snažím identifikovať komplexné mechanizmy, ktoré prispievajú k napĺňaniu cieľov podujatí práve tým, že študujem aké významy si ľudia s podujatím spájajú. Vo výskume Dobrého trhu sme použili metódu rozhovorov a fokusových skupín, čo bolo ovplyvnené aj pandémiou. Inak by sme mohli uvažovať aj nad realizáciou zúčastneného pozorovania priamo počas podujatia. Samozrejme ako doplnkovú metódu by sme mohli využiť dotazník, ktorý by nám pomohol niektoré zistenia previesť do jazyka čísel.

Podujatia ako Dobrý trh sa dotýkajú širokej skupiny stakeholderov. Ako ich všetkých zapojiť do výskumu?

Prvým krokom bolo identifikovať rôzne kategórie aktérov, ktorí sú do Dobrého trhu zapojení a ktorých považujeme za primárnych príjemcov jeho dopadu. V našom výskume sme identifikovali sedem skupín aktérov. V prvom rade to boli predajcovia, lokálni výrobcovia alebo producenti lokálnych produktov. V druhom rade to boli zástupcovia lokálnych prevádzok z Panenskej ulice alebo z jej okolia. Treťou skupinou boli zástupcovia lokálnych inštitúcií a neziskových organizácií, ktorí majú svoje sídlo v okolí Panenskej ulice alebo s Dobrým trhom spolupracujú. Štvrtou skupinou boli zástupcovia mesta a štátnej správy, ktorí cez spoluprácu s Dobrým trhom môžu prispievať k systémovej zmene napríklad cez zmenu verejných politík alebo inštitucionálnej praxe. Piatou skupinou boli susedia, teda obyvatelia Panenskej ulice a okolia, ktorí sa zapájajú do komunitných aktivít Dobrého trhu alebo do participatívneho procesu pri revitalizácii Panenskej ulice. A samozrejme nás zaujímala aj perspektíva návštevníkov. Keďže Bratislava sa stáva čoraz viac etnicky rôznorodým mestom, tak sme sa rozhodli zacieliť aj na návštevníkov, ktorí majú zahraničný pôvod. Návštevníci slovenského a zahraničného pôvodu boli preto šiesta a siedma skupina.

Keď sme sa začínali v Punkte rozprávať o meraní dopadu Dobrého trhu, tak som si hneď predstavila susedstvo Panenskej, pekné fotky zo susedského pikniku, aktivity susedov, ktorí otvárajú dvory, vešajú si vlajočky. Vyzerá to tam veľmi idylicky. Je to so susedskými vzťahmi na Panenskej také ružové? Do akej miery k tomu prispel Dobrý trh?

Pri meraní dopadu sme sa snažili zistiť, do akej miery sa Dobrému trhu darí napĺňať jeho štyri zadefinované ciele. Jedným z nich je práve podpora živých susedstiev. Na základe nášho výskumu síce nevieme povedať, že Dobrý trh bol jedinou hnacou silou, ktorá viedla k podpore susedských aktivít v okolí Panenskej ulice, ale vieme povedať, že k nej významne prispel. Obyvatelia Panenskej a okolia popisovali, ako im Dobrý trh pomáha stretávať sa so svojimi susedmi, ako cez zapojenie do komunitných aktivít, akými sú napríklad vešanie vlajočiek medzi oknami, mali šancu nadviazať kontakty so susedmi, s ktorými sa nepoznali. Spomínali aj to, ako im aktivity okolo Dobrého trhu pomohli vytvoriť funkčné komunikačné kanály, ktoré môžu byť mobilizované v rôznych situáciách, napríklad keď sa chystala revitalizácia Panenskej. Vtiahnuť do susedských aktivít všetkých obyvateľov ulice sa Dobrému trhu nepodarilo, ale to by bola asi utópia. Vždy sú ľudia, ktorí majú záujem o komunitné stretávanie sa a tí, ktorí oň záujem nemajú. Dôležité je, aby existovali platformy, ktoré stretávanie sa umožňujú. Túto funkciu Dobrý trh jednoznačne plní.

Pre mňa to bolo zaujímavé z hľadiska debát o priestore počas participatívneho procesu. Myslím, že prítomnosť podujatia ako Dobrý trh podporila imaginatívnosť obyvateľov s ohľadom na využitie verejného priestoru. Aj jeden respondent v tvojom výskume povedal, že „prítomnosť a viditeľnosť týchto aktivít vo verejnom priestore posúva latku toho, čo je pre obyvateľov štvrte vo vzťahu ku komunitnému životu predstaviteľné“.

Toto presne súvisí s kapacitou verejných podujatí narušovať každodennosť. Každý z nás má nejaké zažité rámce, s ktorými sa pozeráme na spoločnosť a verejný priestor okolo seba. Bez toho, aby boli tieto rámce narušené, máme často problém predstaviť si, ako by mohli vyzerať rôzne alternatívy. Dobrý trh niektoré rámce úspešne narúša. Napríklad uzáverou ulice, ktorá spôsobí, že počas jedného dňa na ulicu nemôžu prísť autá. Alebo tým, že sa otvoria bežne uzavreté dvory. To všetko ľuďom ukazuje potenciál verejného priestoru a to, ako sa s ním dá pracovať aj inak. Toto je jeden z výrazných mechanizmov, ktorý potom prispieva k dopadu oživovania verejného priestoru.

Prišla si aj na nejaké negatívne dopady podujatí?

Debata o negatívnych dopadoch verejných podujatí je veľmi aktuálna a asi najčastejšie sa skloňuje slovo gentrifikácia. Ide o proces, keď sa ľuďom, ktorí bývajú v nízkopríjmových, často zanedbaných štvrtiach pod vplyvom kultúrnych podujatí začnú zvyšovať nájmy, pretože rastie záujem o tú lokalitu. Začnú sa tam sťahovať ľudia z iných sociálnych vrstiev, najprv umelci alebo študenti, potom stredostavovské rodiny a nakoniec sú starousadlíci nútení odísť, pretože si nemôžu dovoliť platiť nájom. Pri gentrifikácii má zmysel rozlišovať medzi nájomníkmi alebo majiteľmi nehnuteľností. Riziko pre majiteľov nehnuteľností je výrazne nižšie. Naopak zvyšovanie cien nehnuteľností môžu vnímať pozitívne, pretože im to pomáha zhodnocovať ich majetok. Do akej miery sa tento proces odohráva na Panenskej ulici, povedať neviem. Náš výskum síce ukazuje, že Dobrý trh prispieva k rozvoju štvrte v zmysle, že robí lokalitu viditeľnejšou a atraktívnejšou pre širokú populáciu, ale či spôsobuje gentrifikáciu, sme neskúmali. Zvýšenie záujmu o štvrť tak môže viesť k vzniku nových reštaurácií, kaviarní a barov, ale bola by som opatrná s tvrdením, že Dobrý trh je zásadným hýbateľom týchto procesov. Koniec koncov štvrť okolo Panenskej ulice leží v centre mesta a existuje aj snaha mestskej časti ju revitalizovať.

Dobrý trh ale aj iné podujatia, ktoré skúmaš, majú za cieľ byť inkluzívne. Čo to v praxi znamená?

Žiadne podujatie nie je úplne inkluzívne. Totálna inklúzia neexistuje, lebo hranice sú vždy nejakým spôsobom zadefinované. Podľa toho, ako si organizátori predstavujú svoje publikum, tak produkujú rôzne typy inklúzií. Môže byť podujatie, ktoré je radikálne inkluzívne voči ľuďom so znevýhodnením, ale zároveň od nich požaduje, aby boli výrazne politicky angažovaní, čo tiež vytvára nejakú formu hranice, ktorá nie je priepustná pre všetkých. Naopak podujatie môže byť inkluzívne vo vzťahu k všetkým obyvateľom susedstva, ale zároveň vytvárať nejakú hranicu pre ľudí z iných častí mesta, ktorí by sa chceli do podujatia tiež zapojiť.

Dobrý trh vznikol zdola ako komunitné podujatie so silným zapojením susedov a zástupcov lokálnych prevádzok. Môj výskum ukazuje, že za tých desať rokov idea komunity prešla významným vývojom. Na začiatku komunita odkazovala hlavne na zástupcov miestnej štvrte, postupom času sa však Dobrý trh stal, ako to jeden z našich respondentov nazval, komunitným podujatím celého mesta. Nutne to viedlo k tomu, že komunitný element štvrte sa v tom trochu rozplynul a ľudia to vnímajú. Nie všetci to vnímajú negatívne, lebo vzrast popularity má pre nich aj rôzne pozitívne výhody. Pre predajcov to je prínos v tom, že majú šancu komunikovať s väčšou skupinou zákazníkov. Pre obyvateľov štvrte alebo majiteľov prevádzok je to aj vecou prestíže, že svoju štvrť ukazujú aj ľuďom zvonka. Ale istá nostalgia po Dobrom trhu, ktorý bol podujatím úzkej susedskej komunity, bola v rozhovoroch prítomná.

Čo sa týka iných foriem inklúzie, náš výskum neponúkol jednoznačné odpovede. Na jednej strane mnoho účastníkov hovorilo, že Dobrý trh je oslavou určitej hodnotovej komunity. Pritiahne ľudí, ktorí majú vzťah k environmentálnym témam a tých, ktorí podporujú myšlienku lokálnej produkcie. Takí ľudia sú často skôr mladí. Zároveň, matky s deťmi opisovali Dobrý trh ako podujatie pre celú rodinu. A tým, že sa Dobrý trh odohráva v susedstve, má tendenciu vtiahnuť aj ľudí v staršom veku. Viacero účastníkov nášho výskumu malo okolo 70 rokov a aktívne sa do Dobrého trhu zapájali. Minimálne vo vzťahu k veku by sa teda dalo povedať, že Dobrý trh je inkluzívny. Okrem toho má Dobrý trh určite kapacitu priťahovať cudzincov a oni sami ho vnímajú ako jedno z podujatí, ktoré je voči nim inkluzívne. To je dôležité, lebo otvorenosť verejných podujatí voči cudzincom býva v Bratislave veľakrát podcenená. Jediný otáznik ohľadom inkluzívnosti vyvstáva pri spoločenskej triede. Panenská je staromestská ulica a jej obyvatelia majú skôr vyšší spoločenský status, preto je ťažké hovoriť o zapojení ľudí v rôznych sociálnych pozíciách. Zároveň produkty, ktoré sa na Dobrom trhu predávajú, sú často finančne menej dostupné. Ale aj tu sme nenašli jednoznačnú odpoveď. Niektorí návštevníci, ktorí by si podľa ich vyjadrenia tieto produkty v bežnom živote nikdy nekúpili, povedali, že si na Dobrý trh prídu raz za rok dožičiť niečo zaujímavé.

Na začiatku si spomenula, že vnímaš túto festivalizáciu ťažkých tém ako trend posledného desaťročia. Aj Dobrý trh oslavuje desať rokov. Kam si myslíš, že to bude smerovať?

Pandémia mala veľký dopad na premenu festivalov. So záujmom som napríklad sledovala vznik rôznych online festivalov, čo ešte posúva latku toho, čo môžeme považovať za festival. Doteraz som festival vnímala ako určitú formu masového verejného podujatia. V prípade online festivalov však účasť na festivale už neobsahuje styk tvárou v tvár. Môj pocit je, že festival saturuje určitú potrebu po komunikácii, blízkosti, zdieľaní názorov, interakcii. Tá potreba ostáva, ale forma festivalov sa vyvíja podľa toho, ako sa menia vonkajšie okolnosti. Aj Dobrý trh zareagoval na podmienky pandémie a dal príležitosť ľuďom pokračovať v interakciách, na ktoré boli zvyknutí, aspoň v limitovanej forme. Myslím si preto, že festivaly pretrvajú, len ich forma sa bude ďalej meniť a prispôsobovať vonkajším zmenám.

---

A kulturális események hatását méri: A civil elkötelezettségű fesztiválok trendnek számítanak

Hogyan kezdted el kutatni a kulturális események hatását?

A hatásmérés, amellyel most foglalkozom, a doktori disszertációmmal kezdődött. A munkámban három olyan fesztivált vizsgáltam, amelyeket rendszeresen rendeznek Pozsonyban, Bécsben és Brünnben, és amelyek szervezői igyekeznek befogadóbb környezetet teremteni a különböző kisebbségek, például a külföldiek, a nemzeti kisebbségek vagy a testi fogyatékkal élők számára. A szervezők igyekeztek láthatóvá tenni ezen csoportok jelenlétét a társadalomban, felhívni a figyelmet a társadalmi helyzetükhöz kapcsolódó sajátos tapasztalatokra, és egyúttal lehetőséget biztosítani számukra, hogy nagyobb hangot kapjanak a társadalomban.

Változtathatnak például az évente egyszer megrendezett fesztiválok az olyan témák társadalmi megítélésén, mint az emberi jogok, a fenntarthatóság vagy a hátrányos helyzetűekkel való kapcsolat?

Bár ezek a fesztiválok valóban csak évente egyszer kerülnek megrendezésre, a hozzájuk vezető folyamatok hosszú távúak. A szervezők egész évben együtt dolgoznak a fesztiválba bekapcsolódó emberekkel, és a nyilvános rendezvény létrehozásában való közös munka tapasztalata gyakran hasznos a kisebbségek tagjai számára. Új készségekre, kapcsolatokra tesznek szert, és ez továbbviszi őket. Ugyanakkor, mivel ezek a fesztiválok célja a láthatóság növelése, abban a pillanatban, amikor a kisebbségek tagjai átlépik a láthatóság bizonyos küszöbét, olyan folyamatok indulnak el, amelyek bár a fesztiválhoz kapcsolódnak, de nem teljesen tervezettek, például más szervezetek, közigazgatási szervek képviselői vagy akár újságírók keresik meg őket, és elkezdenek érdeklődni a történeteik iránt. A fesztivál így ezeknek az embereknek a közéletbe való belépőjeggyé válik.

Hogyan lehet mérni az ilyen nem kézzelfogható hatásokat?

Az események társadalmi hatásának mérése kihívást jelent. Célom egy olyan módszertan kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy olyan elvont célokat vizsgáljunk, mint az emberi jogok megerősítése vagy a kisebbségekkel kapcsolatos tudatosság növelése. Például elmondhatjuk, hogy a kisebbségi tematikájú rendezvények új társadalmi kapcsolatokat teremtenek az azokba bekapcsolódók számára. Emellett új készségeket is adnak nekik, segítenek abban, hogy kapcsolatba kerüljenek más közösségek tagjaival, ami által úgy érzik, hogy nincsenek egyedül a helyzetükkel. Emellett olyan emberekkel találkoznak, akik más társadalmi pozíciókban vannak, ahonnan szisztematikusan változtatni tudnak a dolgokon, például a kormányban vagy városi önkormányzatban dolgozó emberekkel. Ezeken a kapcsolatokon keresztül nagyobb esély van arra, hogy igényeiket képviseljék. Ez egy példa a hatás több síkjára, amelyet kutatásilag is megragadhatunk.

Furcsa, hogy nem beszélsz a politikai paradigma vagy a társadalmi diskurzus változásáról.

Pontosan ezek azok a hatások, amelyeket nem tudunk teljes körűen kutatni, mert nagyon absztraktak. A kulturális események lehetnek a rendszerszintű változáshoz vezető egyik kapocs, de nem mondhatjuk, hogy a konkrét esemény volt a fő tényező a társadalmi környezet változásában, például a kisebbségek megítélésében. Nem mondhatjuk, hogy ez a bizonyos fesztivál, ez a piac, ez a rendezvény a fő tényező, amely hozzájárult a rendszerszintű változáshoz. Amit azonban dokumentálni tudunk, az az, amikor a rendezvényszervezők közvetlenül bekapcsolódnak a politikai változásokba. Ha szélesebb körű kulturális változásról akarunk beszélni, akkor egy olyan csúszós felületre kerülünk, amelyet kutatásilag nehéz megragadni.

Mi motiválja a szervezőket, hogy egyáltalán a fesztivál médiumát válasszák? Milyen trend az, hogy a fesztivál nem csak a zenéről, az ételekről, a szórakozásról szól, hanem átfedésben van ilyen komoly témákkal is?

A fesztiválok sosem csak az evésről és a szórakozásról szóltak. A különböző törzsek tagjait összehozó hagyományos fesztiválok, a katonai győzelmek alkalmából rendezett középkori ünnepségek vagy a kortárs, kvázi posztmodern fesztiválok mindig közösségépítőek, a közösség számára fontos jelentéstartalmat erősíthetik. Másrészt a funkciójuk az is, hogy megzavarják a mindennapi valóságot. Évente egyszer, a fesztivál ideje alatt általános társasági kikapcsolódásra kerül sor. Minden fesztiválnak van tehát politikai potenciálja, amely abban rejlik, hogy egyes közös jelentéseket megerősít, másokat pedig torzít. Az érdekes az, hogy a múltban a fesztiválok e két funkciója nem volt megfogalmazva, de manapság a szervezők elkezdték programszerűen használni őket. A fesztiválok vonzóak az emberek számára, láthatóak a városi térben, és felkeltik a média, a városvezetés figyelmét. Mindez lehetővé teszi a fesztiválszervezők számára, hogy stratégiailag felhasználják őket céljaik eléréséhez.

Ez tehát egy vonzóbb módja saját céljainkat közvetítésére, mint egy petíció vagy egy sajtóközlemény.

Az embereket egy adott témához azzal is vonzzuk, hogy kellemes élményt nyújtunk nekik. A célokról szóló kommunikáció így informális és tudatalatti. A fesztiválon egy bizonyos tapasztalatot is kínálhatunk a látogatóknak. Például a társadalmi sokszínűség témájával foglalkozó fesztiválok szervezőinek nem kell beszélniük erről a témáról, hanem lehetőséget adnak a látogatóknak a sokszínűség megtapasztalására. És ez egy olyan dolog, ami működik. Ez egy más kommunikációs csatorna, mint egy tüntetés vagy egy petíció. A kulturális események felhasználása a civil társadalom témáinak közvetítésére globális jelenség, amely ugyanakkor nincs eléggé kutatva, mivel inkább az elmúlt évtized kérdése. A fesztiválok száma megnőtt, nemcsak a zenei fesztiváloké, hanem az általam civil elkötelezettségűnek nevezett fesztiváloké is.

Ebben az összefüggésben hogyan látod a Jó piacot, amelynek hatásait kutattad?

A Jó piac számomra azért érdekes esemény, mert több műfajú. A szervezők rengeteg, különböző társadalmi beosztású szereplővel dolgoznak együtt. A Jó piac piaci funkciója a termékek eladásának értelmében csak egy része az ott zajló tevékenységeknek. Nagy teret kapnak a tevékenységüket bemutató művészek vagy nonprofit szervezetek, intézmények képviselői. A szervezők társadalmi kérdéseket vetnek fel, például a fenntartható urbanizmussal, a helyi gazdasággal és a felelős hulladékgazdálkodással kapcsolatban. A különböző szálaknak e kölcsönhatása teszi a Jó piacot érdekes eseménnyé, és egyben nagyon összetetté a hatásainak kutatása szempontjából.

Ezt a sokrétűséget a Jó piacra évente egyszer vásárolni járó nyilvánosság is érzékeli?

Ez volt az egyik kérdés, amelyet a kutatócsoportunkkal együtt feltettünk magunknak. A látogatókkal és a Jó piac egyéb szereplőivel készített interjúk elején megkérdeztük, hogy milyen jellemzőit és értékeit érzékelik a Jó piacnak. És valóban megmutatkozott, hogy azon kiindulópontokat, amelyek felé a Jó piac szervezői hajlanak, különösen a közösségek és a helyi gazdaság támogatását, valamint a felelősségteljes hulladékgazdálkodás tudatosságának terjesztését, az emberek a rendezvényhez maguk hozzátársították.

Különböző tulajdonságokat neveztél meg, amelyek a kulturális eseményeknél mérhetők. A Jó piac hatásainak kutatása során Te a mélyinterjú módszerét választottad. Milyen más módszereket használhatnának más rendezvények a hatásuk mérésére? Mire gondoltál a kutatási módszertan kidolgozásakor?

A nyilvános események hatásának mérése dinamikusan fejlődő területként írható le, amely gyakran a számok hatáskörébe esik. Az én hozzájárulásom az, hogy megpróbálok bevinni valamit a kvalitatív módszertanból és a kulturális szociológiából, mert úgy érzem, hogy a jelentésalkotás gyakran figyelmen kívül hagyott szempont a nyilvános események értékelésénél. Pusztán a számok alapján nem lehet átfogóan értékelni azokat az eseményeket, amelyek valamilyen társadalmi változásra törekszenek. Megpróbálom azonosítani azokat az összetett mechanizmusokat, amelyek hozzájárulnak az esemény céljainak teljesüléséhez azáltal, hogy megvizsgálom, milyen jelentéseket társítanak az emberek az eseményhez. A Jó piac kutatásban az interjúk és fókuszcsoportok módszerét alkalmaztuk, amelyet a világjárvány is befolyásolt. Alternatívaként azt is megfontolhatnánk, hogy a résztvevői megfigyelést közvetlenül az esemény során valósítsuk meg. Természetesen kiegészítő módszerként használhatnánk egy kérdőívet, hogy néhány megállapítást lefordíthassunk a számok nyelvére.

Az olyan események, mint a Jó piac, az érdekeltek széles körét érintik. Hogyan lehet mindannyiukat bevonni a kutatásba?

Az első lépés az volt, hogy azonosítsuk a szereplők különböző kategóriáit, akik részt vesznek a Jó piacban, és akiket a piac hatásának elsődleges haszonélvezőinek tekintünk. Kutatásunk során a szereplők hét csoportját azonosítottuk. Elsősorban árusok, helyi termelők vagy helyi termékek előállítói tartoztak ide. Másodsorban a Panenská utcai és környékbeli helyi üzemek képviselői voltak. A harmadik csoportot olyan helyi intézmények és nonprofit szervezetek képviselői alkották, amelyek székhelye a Panenská utca környékén található, vagy együttműködnek a Jó piaccal. A negyedik csoportot a város- és közigazgatási szervek képviselői alkották, akik a Jó piac együttműködésével hozzájárulhatnak a rendszerszintű változásokhoz, például a közpolitikák vagy az intézményi gyakorlatok megváltoztatásával. Az ötödik csoport a szomszédok, azaz a Panenská utca és környékének lakói voltak, akik részt vesznek a Jó piac közösségi tevékenységében vagy a Panenská utca revitalizációjának részvételi folyamatában. És természetesen a látogatók szemszögére is kíváncsiak voltunk. Mivel Pozsony etnikailag egyre sokszínűbb város, úgy döntöttünk, hogy a külföldi származású látogatókat célozzuk meg. A szlovák és a külföldi származású látogatók tehát a hatodik és hetedik csoportot alkották.

Amikor a Punkt-ban a Jó piac hatásának méréséről kezdtünk beszélgetni, rögtön elképzeltem a Panenská környéket, szép fotók a piknikről, a szomszédok tevékenysége, akik kinyitják az udvarokat, kiakasztják a zászlóikat. Nagyon idillinek néz ki az ott. Ennyire rózsásak a szomszédsági viszonyok a Panenská utcában? Milyen mértékben járult ehhez hozzá a Jó piac?

A hatás mérése során arra törekedtünk, hogy megállapítsuk, milyen mértékben sikerül a Jó piacnak megvalósítania a négy meghatározott célt. Ezek egyike pontosan a szomszédságok támogatása. Bár kutatásunk alapján nem állíthatjuk, hogy a Jó piac volt az egyetlen hajtóerő, amely a Panenská utca környékén a szomszédsági tevékenységek támogatásához vezetett, azt azonban elmondhatjuk, hogy jelentősen hozzájárult ehhez. A Panenská és környék lakosai elmondták, hogy a Jó piac hogyan segíti őket abban, hogy találkozzanak szomszédaikkal, és hogy a közösségi tevékenységekben való részvétel, például az ablakok közötti zászlók kifüggesztése révén lehetőségük nyílt arra, hogy olyan szomszédokkal is kapcsolatba kerüljenek, akiket nem ismertek. Azt is megemlítették, hogy a Jó piac körüli tevékenységek hogyan segítették őket abban, hogy funkcionális kommunikációs csatornákat hozzanak létre, amelyeket különböző helyzetekben mozgósítani lehet, például amikor a Panenská utca revitalizációjára került sor. A Jó piacnak nem sikerült az utca minden lakóját bevonnia a szomszédsági tevékenységekbe, de ez valószínűleg utópia lenne. Mindig vannak olyanok, akiket érdekelnek a közösségi összejövetelek, és vannak, akiket nem. Fontos, hogy legyenek olyan platformok, amelyek lehetővé teszik a találkozókat. A Jó piac egyértelműen betölti ezt a funkciót.

A részvételi folyamat során számomra az érdekes volt a térről folytatott viták szempontjából. Úgy gondolom, hogy egy olyan esemény jelenléte, mint a Jó piac ösztönözte a lakosok képzelőerejét a közterület-használatot illetően. A kutatásodban részt vevő egyik válaszadó azt is elmondta, hogy „ezeknek a tevékenységeknek a jelenléte és láthatósága a közterületen magasabra helyezi azt a mércét, ami a környék lakói számára elképzelhető a közösségi élettel kapcsolatban”.

Ez pontosan összefügg azzal, hogy a nyilvános rendezvények mennyire képesek megzavarni a mindennapokat. Mindannyiunknak vannak bizonyos keretei, amelyekkel a társadalmat és a körülöttünk lévő köztereket szemléljük. E keretek megbontása nélkül gyakran nehezen tudjuk elképzelni, hogyan nézhetnének ki a különböző alternatívák. A Jó piac némely keretet sikeresen megbontja. Például egy utca lezárásával, amely egy napra lehetetlenné teszi, hogy az autók behajtsanak az utcába. Vagy azzal, hogy az zárt udvarokat megnyitják. Mindez megmutatja az embereknek, hogy milyen lehetőségek rejlenek a közterekben, és azt, hogy hogyan lehet velük más módon is dolgozni. Ez az egyik jelentős mechanizmus, amely aztán hozzájárul a közterületek újjáélesztésének hatásához.

Észrevettél valamilyen negatív hatásokat is az eseményt illetően?

A nyilvános események negatív hatásairól szóló vita nagyon aktuális, és valószínűleg a leggyakrabban említett szó a dzsentrifikáció. Ez egy olyan folyamat, amely során az alacsony jövedelmű, gyakran elhanyagolt környékeken élő emberek bérleti díjai a kulturális események hatására emelkedni kezdenek, mivel az adott terület iránti érdeklődés növekszik. Más társadalmi rétegekből származó emberek kezdenek beköltözni, először művészek vagy diákok, majd középosztálybeli családok, és végül a régiek kénytelenek elmenni, mert nem tudják fizetni a lakbért. A dzsentrifikációnál van értelme különbséget tenni a bérlők vagy az ingatlantulajdonosok között. Az ingatlantulajdonosok számára a kockázat lényegesen kisebb. Ellenkezőleg az ingatlanárak emelkedését pozitívan érékelhetik, mivel ez segíti nekik vagyonuk felértékelésében. Hogy ez a folyamat milyen mértékben zajlik a Panenská utcában, azt nem tudom megmondani. Bár kutatásunk azt mutatja, hogy a Jó piac hozzájárul a negyed fejlődéséhez abban az értelemben, hogy láthatóbbá és vonzóbbá teszi a helyet az emberek számára, azt azonban nem vizsgáltuk, hogy okoz-e dzsentrifikációt. A negyed iránti megnövekedett érdeklődés így új éttermek, kávézók és bárok létrehozásához vezethet, de óvatos lennék azzal az állítással, hogy a Jó piac alapvető hajtóereje ezeknek a folyamatoknak. Végül is a Panenská utca körüli negyed a város központjában van, és a városrész erőfeszítéseket tesz annak újjáélesztésére.

A Jó piacnak és a többi rendezvénynek, amelyet vizsgálsz, az a célja, hogy inkluzívak legyenek. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Nincs olyan rendezvény, amely teljesen inkluzív lenne. Teljes inklúzió nem létezik, mert a határok mindig valamilyen módon meg vannak határozva. Attól függően, hogy a szervezők hogyan képzelik el a közönségüket, különböző típusú inklúziókat készítenek. Ez lehet egy olyan esemény, amely radikálisan befogadó a hátrányos helyzetű emberekkel, ugyanakkor megköveteli tőlük, hogy politikailag nagyon elkötelezettek legyenek, ami szintén egyfajta határt teremt, amely nem mindenki számára átjárható. Fordítva, egy esemény befogadó lehet egy városrész összes lakójával, de ugyanakkor létrehozhat egyfajta határt a város más részeiből érkező emberek számára, akik szintén részt szeretnének venni az eseményen.

A Jó piac lentről jövő közösségi eseményként jött létre, a szomszédok és a helyi üzemeltetők erőteljes bevonásával. Kutatásaim azt mutatják, hogy ez alatt a 10 év alatt a közösség eszméje jelentősen fejlődött. Kezdetben a közösség elsősorban a helyi negyed képviselőire vonatkozott, de idővel a Jó piac – ahogy egyik válaszadónk nevezte – az egész város közösségi rendezvényévé vált. Ez elkerülhetetlenül ahhoz vezetett, hogy a negyed közösségi eleme egy kicsit felbomlott, és az emberek ezt érzékelik. Ezt nem mindenki érzékeli negatívnak, hiszen a népszerűség növekedése számukra számos pozitív előnnyel is jár. Az eladók számára a hozadéka az, hogy nagyobb ügyfélkörrel kerülhetnek kapcsolatba. A negyed lakói vagy az üzemek tulajdonosai számára presztízskérdés is, hogy megmutassák környéküket a kívülállóknak is. A beszélgetésekben jelen volt egyfajta nosztalgia a Jó piac után, amely egy szoros szomszédsági közösség eseménye volt.

Ami a befogadás egyéb formáit illeti, kutatásunk nem adott egyértelmű válaszokat. Egyrészt sok résztvevő azt mondta, hogy a Jó piac egy bizonyos értékközösség ünnepe. Vonzza azokat az embereket, akik kapcsolatban állnak a környezetvédelmi kérdésekkel, és azokat, akik támogatják a helyi termelés gondolatát. Az ilyen emberek gyakran inkább fiatalok. A gyermekes anyukák ugyanakkor az egész család rendezvényének minősítették a Jó piacot. És azáltal, hogy a Jó piac a szomszédságban zajlik, általában az idősebbeket is vonzza. A kutatásban résztvevők közül többen a 70-es éveikben jártak, és aktívan bekapcsolódtak a Jó piacba. Tehát, legalábbis az életkor tekintetében, a Jó piac inkluzívnak mondható. Ezen túlmenően a Jó piac minden bizonnyal képes vonzani a külföldieket, és ők maguk is úgy érzékelik, hogy ez az egyik olyan esemény, amely befogadó velük. Ez azért fontos, mert Pozsonyban gyakran alábecsülik a nyilvános rendezvények nyitottságát a külföldiekkel szemben. Az egyetlen kérdőjel az inkluzivitással kapcsolatban a társadalmi rétegnél merül fel. A Panenská egy óvárosi utca, és a lakói általában magasabb társadalmi státuszúak, így nehéz beszélni a különböző társadalmi helyzetű emberek bevonásáról. Ugyanakkor a Jó piacon értékesített termékek gyakran kevésbé megfizethetőek. De még itt sem találtunk egyértelmű választ. Egyes látogatók, akik elmondásuk szerint a mindennapi életben soha nem vennék meg ezeket a termékeket, azt mondták, hogy évente egyszer jönnek el a Jó piacra, hogy valami érdekességgel kedveskedjen maguknak.

Az elején említetted, hogy a komoly témák fesztiválozását az elmúlt évtized trendjének tartod. A Jó piac is 10 éves fennállását ünnepli. Mit gondolsz, hová fog ez vezetni?

A világjárvány nagy hatással volt a fesztiválok átalakulására. Például érdeklődéssel figyeltem a különböző online fesztiválok megjelenését, ami magasabbra helyezi a mércét azzal kapcsolatban, hogy mit tekinthetünk fesztiválnak. Eddig a fesztivált egyfajta nyilvános tömegrendezvényként fogtam fel. Az online fesztiválok esetében azonban a fesztiválon való részvétel már nem jár szemtől szembeni kapcsolattal. Az az érzésem, hogy a fesztivál kielégíti a kommunikáció, a közelség, az eszmecsere, az interakció iránti bizonyos igényt. Az igény megmarad, de a fesztiválok formája a külső körülmények hatására változik. A Jó piac is reagált a világjárvány körülményeire, és lehetőséget adott az embereknek arra, hogy legalább korlátozott formában folytassák a megszokott interakciókat. Ezért úgy gondolom, hogy a fesztiválok fennmaradnak, de formájuk továbbra is változni fog, és alkalmazkodni fog a külső változásokhoz.

---